Szexualitás és társadalom

Az emberi szexualitást nem csupán az ösztönök irányítják, hanem a társadalmi hagyományok és szokások is formálják.

Tévedés lenne szexualitásunkat kizárólag a szaporodási ösztön eredményének tekinteni. A belsõ ösztönök parancsát az ember esetében folyamatosan formálják a társadalmi hagyományok és az elõzõ nemzedék erkölcsi normái.
Valamennyi társadalmi csoportnál felfedezhetõ az a törekvés, hogy a szexualitást jellegzetesen emberivé formálják, és az ne csupán a közösülés vágyára korlátozódjon. Az ember szexuális magatartása különlegesen összetett és egyedülálló viselkedésmód. Gondoljunk csak az általában jellemzõ rendkívül hosszú udvarlási idõszakra, vagy arra, hogy szexuális aktivitásunk nem csupán a fogamzásra alkalmas napokra - a peteérés idõszakára - korlátozódik. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szexualitás minõsége milyen központi szerepet játszik érzelmi életünk alakulásában. Mindez - a szexualitáshoz kapcsolódó társadalmi elvárásokkal együtt - valójában egyetlen célt szolgál: azt, hogy az ember hosszú távú, szoros kapcsolatokat teremtsen, vagyis családot alapítson. Mind a mai napig a család intézménye a legalkalmasabb arra, hogy az utódokról megfelelõen gondoskodhassunk.

A társadalmi korlátok

A kultúrtörténet rengeteg példát mutat arra, hogy mennyire eltérõek a szexualitás iránti társadalmi, emberi magatartások. Az õsi Izraelben például büntették a házasságtörést, a maszturbációt és a homoszexualitást, míg a régi görögök teret engedtek a szexualitás szabados formáinak. A kereszténység elterjedésével újra elítélték és büntetni kezdték a nemiséggel kapcsolatos "bûnöket", a szex valamiképpen elítélendõ cselekedetté vált. A 16. századtól erõsödött meg és él a mai napig a szerelem idealizált felfogása: a nõ számára egyetlen férfi létezik. A 19. századtól a viktoriánusok hatására az emberek egyre prûdebbek lettek: a szex visszataszítóvá és tabuvá vált. A 20. század ellentmondásaira elég, ha felidézzük az egypártrendszerû országokban "elõírt" monogám kapcsolatokat és a "szabad szerelem" idõszakát az Egyesült Államokban. Furcsa módon, attól függetlenül, hogy éppen szabadossá vagy elnyomottá igyekezték-e tenni a nemiséget, a prostitúció mindig virágzó üzletágnak bizonyult.
Nem véletlen, hogy kulturális örökségünknek köszönhetõen a nemiséghez kapcsolódó érzéseink mind a mai napig ellentmondásosak. Az erkölcsi szabályok a látszólagos nyíltság ellenére is, még mindig nagyon eltérõek: míg például Amszterdamban virágzanak a szexüzletek, addig egyes arab országokban elfedik arcukat a nõk és szigorúan büntetik a házasságtörést

A szex és a média

Úgy tûnhet, hogy felszabadítóaz a nyíltság, amit napjaink kultúrája tár elénk a szexualitás terén. Ez bizonyos szempontból igaz is. Csakhogy a média szinte kizárólag szép embereket mutat be, akik bármikor képesek szenvedélyesen szeretkezni. A szexet sokszor a férfiak szemszögébõl írják le, ezzel kialakítva a jellegzetes sztereotípiát, miszerint a nõt uralni kell. Arról nem is beszélve, hogy túlhangsúlyozzák a szexualitás testi vonatkozásait a lelkiekkel szemben.
Mindezek hatására az emberek egy része saját szexualitását elégtelennek minõsíti, önbecsülése csökken, gátlásos lesz, míg mások a hamis képek hatására gátlástalanná válnak, fellazítják emberi kapcsolataikat.
Ne feledjük, hogy az emberi szexualitás ezerarcú. A boldogsághoz vezetõ út nem a média által bemutatott normák követése, hanem saját tulajdonságaink felfedezése és kibontakoztatása.

Szerzõ: -, Dr. Simon Erzsébet, Hámori Judit