Gyermekvállalással kapcsolatos
„lelki görcseink"

Anya leszek!?

A felnőttek sok mindenről beszélnek a gyermekeknek – akár családi, akár iskolai környezetben – arról, mi a helyes, mi a helytelen, hogyan illik viselkedni, mit kell elsajátítani, mit kevésbé, hogyan lehet érvényesülni az életben stb. Kevesebbet hallanak arról, mi az élet, mit is jelent a másokért való felelősségvállalás, ha életet adok egy új kis embernek.

Mivel erről a fontos témáról igen csekély tudással rendelkeznek a fiatalok, információik általában csak a nehézségekről szólnak, így szinte természetes, hogy erre a gyönyörű „feladatra” egyre kevesebben vállalkoznak.

Melyek ezek a negatív visszatartó hitek?

Már a „terhesség” fogalom is negatív élményeket feltételez.

Felrémlik a leendő anyában az, hogy őt, magát annak idején a szülei fiúnak várták, és milyen hoszszú küzdelem és igyekezet után fogadták el – főleg a papa – leánynak, nőnek. Így a belé rögzült meggyőződés miatt tudat alatt félelem alakult ki benne, „nem érdemes nőnek lenni, nem érdemes szülni”.

Nem lehet megfeledkezni az anyagi biztonságról sem, bár a hivatalos közlemények szerint nem ettől a tényezőtől függ a gyermekvállalás. Azt gondolom, hogy e tényezőt sem lehet kiiktatni, mert ez igenis erősítheti a már meglévő, sok-sok negatív előítéletet.
Mivel betegségeink nagy része pszichoszomatikus eredetű, a gyermekvállalással kapcsolatos nehézségeket, bizonytalanságokat is ebbe a kategóriába sorolhatjuk.
Amikor egy nő gyermeket szeretne, ez nyilvánvalóan először a vágyakozás szintjén jelentkezik, fogalmazódik meg. Abban a formában válik tudatossá, ahogyan az a tudatalattiban elraktározódott.

Egy erős – tudat alatti – félelem a változástól azonban meddőséget is „eredményezhet”. Bár a leendő anya fizikai állapota, s az orvosi vizsgálatok eredményei alapján semmi akadálya nem lenne a fogantatásnak, az mégsem történik meg.
A várandós időszakban – különösen annak első harmadában – gyakori a hányás, émelygés, rossz közérzet és a gyengeség. Ez azt jelentheti, hogy a leendő mama félelme, aggodalma újra megjelenik, és – szintén tudat alatt – meg szeretne szabadulni ettől az állapottól. Amikor ez az idő múlása miatt, s főként a középidőhöz, a baba megmozdulásához érve már egyáltalán nem lehetséges, a rossz, kellemetlen állapot hirtelen, nyomtalanul elmúlik.
A koraszülés, a túlzott félelem, az öntudatlan aggodalom hónapok óta tartó időszakának lerövidítését is jelentheti. A félelmek forrása mindenki számára teljesen egyéni, de ezek túlfeszített idegállapottal párosulva még a legkönnyebb szülést is problémássá tehetik.

Mit lehet tenni?

A legfontosabb az, hogy a változásra még idejében fel kell készíteni a leendő mamákat, hogy tudatosuljon bennük: az anyaság egy életre szól – annak minden szépségével és nehézségével együtt.
Fontosnak tartom, hogy – egyéni vagy közös – terápiás beszélgetések keretében foglalkozzunk a gyermeket nem vállaló házaspárokkal, s feltárjuk, milyen lelki és egyéb ok húzódik meg a gyermek elutasítása mögött? Milyen félelmeket, negatív gondolatokat kell majd közösen átalakítaniuk? Amennyiben korábbi negatív élmények, tapasztalatok akadályozzák meg a gyermekvállalást, elkerülhetetlen feltárni és tisztázni ezek mély lelki összefüggéseit, csak így juthatunk el a megoldáshoz.
Mindenek előtt azonban a felnőtt társadalom feladata és felelőssége az, hogy olyan szemlélet alakuljon ki a lehető legkorábban, a gyermekekben, a fiatalokban, majd a leendő szülőkben, hogy az élet vállalása, az új élet létrehozása nagyszerű és felemelő érzéssé, vagyis ne teherré: „terhes vagyok”, hanem áldássá váljon: „áldott állapotban vagyok”.

 

Hegedűs Eta
egészségtanító
bejelentkezés:
tel.: 06 (20) 929-2666