És hogyan tovább?

A "kulturált" válás nem arra megy ki, hogy a szülõk egymás elõtt befeketítsék a másikat. Meg kell próbálni együttmûködni a továbbiakban is. Ez azonban olyan fokú lelki munkát igényel, amire nem mindenki képes. Válás esetén ugyanis mindkét félnek sérül a pozitív énképe, vagyis megdõl az a hite, hogy "én rendes, értelmes, megbízható, szeretnivaló ember vagyok". Helyébe ez kerül: csak egy senkiházi, értéktelen ember csinál ilyet, illetve: csak egy senkiházi értéktelen emberrel lehet ezt tenni.

Ezzel a tudattal hosszú távon nem lehet együtt élni, így megkezdõdik az öngyógyítás folyamata: a felek igazolni próbálják önmagukat, megindokolják tettüket, sokszor bármi áron. Erre a legegyszerûbb megoldás az, hogy csak a rosszra emlékeznek, felednek minden szépet és jót, amit a másiktól kaptak, a másik féllel együtt átéltek. Így sokkal egyszerûbb eltávolodni a teljes családtól és "új életet kezdeni" (amirõl tudjuk, hogy szinte mindig ugyanúgy végzõdik, mint az elõzõ), és egyszerûbb elviselni a másik hiányát.
A házaspár tehát szinte csak dühöt érez egymás iránt. Most mégis azt kéri az "okostojás pszichológus" a számítógép mellõl, hogy ne feketítsék be egymást a gyerekek elõtt. Hát ne. A gyerek érdekében ne. Sokkal könnyebb elviselni és feldolgozni a veszteséget, ha a másik szülõ szeretetét és bizalmát továbbra is megtarthatja a gyermek.

Ami végképp tilos: a gyermeket eszközként használni a másik ellen. És ugyanígy tilos: a gyermekre zúdítani problémáinkat, vagyis a gyereket használni lelki szemetesládának. A gyermek ember, még ha kicsike is. Önálló személyiség. Nem a tulajdonunk, és nem az eszközünk. Épp elég teher nehezedik a vállára. Segítsük, hogy képes legyen vele együtt élni, és csonka családban is érezni, hogy számíthat szüleire.

A segítség kéznél van

Tudom, hogy csak kivételes lelkierõvel rendelkezõ személyiségek tudják megvalósítani mindazt, amit fent leírtam. Mégsem fölösleges minderrõl beszélni, hiszen ha már azt tudjuk, mire kellene törekedni, talán valamelyest könnyebben megbirkózunk a feladattal. Ha végképp nem megy, kérjük szakember segítségét. Ilyen kritikus élethelyzetben nem szégyen tapasztalt szakemberekhez fordulni, aki akár egy- két beszélgetéssel is rá tud világítani azokra a bennünk dolgozó erõkre, amelyek rossz irányba viszik viselkedésünket. Segít abban, hogy eloszlassa félelmeinket, oldja szorongásunkat, hiszen ebben a kritikus élethelyzetben olyan dolgoktól is félünk, amelyeknek nincs jelentõsége, vagy kicsi a valószínûsége. Ha a másik szülõ kapható az együttmûködésre, a legjobb, ha vele együtt keressük fel a pszichológust, családterapeutát. Ha nem tudunk higgadtan megbeszélni még gyakorlati dolgokat sem, mediátor (közvetítõ) segítségét is kérhetjük.

Hasznos címek:
Családterápia
Magyar Családterápiás Egyesület
1125 Bp. Kútvölgyi út 4.
Tel: (06-1) 391 0313, (06-1) 391 0314
e-mail: familyth@axelero.hu

Országos Család-és Gyermekvédelmi Intézet
Mediátorképzés és mediációs szolgáltatás
1134 Budapest, Tüzér u. 33-35.
Tel: (06-1) 465-6027
e-mail: care@mail.datanet.hu

A mediáció során egy konkrét probléma (gyermek elhelyezési ügy, láthatás, válás, más konfliktus) kerül terítékre, úgy, hogy a vitázó felek mellett egy konfliktuskezelésben jártas ún. mediátor is jelen van. A mediátor szerepe, hogy a beszélgetést kultúrált keretek közt tartsa, ne engedje, hogy az eluralkodó érzelmek miatt a vita parttalanná váljon, és hogy hozzásegítse a feleket, hogy kialakítsanak egy közös, mindkettejük számára elfogadható és megvalósítható megoldást. A mediációs technika nem csak családi, de munkahelyi, fogyasztóvédelmi vagy más jellegû konfliktusok megoldására is bevált eszköz.