Két barát ment a sivatagban.

 

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértõdött, anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:

"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette.
Magához térvén, kõbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kõbe vésted. Miért?

A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kõbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDETPEDIG KÕBE VÉSNI!!!

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat mûve. Megszeretni egy nap elég, de az illetõ elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.