Vissza

Székely Himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer gyozelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha:

Keserves múltunk - évezredes balsoros,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön,
Szabad hazában élni boldogan.


A huszadik század elso negyedének eseményei - a világháború és elvesztése, a Monarchia összeomlása és a történelmi királyi Magyarország szétdarabolása, a forradalmak és az ellenforradalom - alapveto változást hoztak a közgondolkodásban, a közkultúrában. Ennek a változásnak egyik lecsapódása az a politikai felhangú elégikus költészet, amely sok rokonságot mutat korábbi hasonló történeti helyzetekkel. Ezt az érzést, ezt a hangulatot ragadja meg sikeresen az ún. Székely himnusz.



A Regnum Marianum allegóriája Magyarország és Erdély címerével. Az ország romlása miatt érzett fájdalmában két férfi könyörög Máriához segítségért: a. bal oldali férfi a királyi Magyarországot, a jobb oldali Erdélyt jelképezi. 18. század közepe, ismeretlen magyarországi festo muve.


A 168 óra címu újság 1990-ben közreadta a Csanády-örökösök levelét, akik egy mellékelt másolatban közölték az ún. hiteles szöveget és partitúrát - az 1940-es Rózsavölgyi-féle kiadás alapján.

 

 

 Lelkiegészség   Email: C