Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton sötét
éjjelen.
Segítsd még egyszer gyozelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!
Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk
bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha:
Keserves múltunk - évezredes balsoros,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön,
Szabad hazában élni boldogan.
A huszadik század elso negyedének eseményei
- a világháború és elvesztése,
a Monarchia összeomlása és a történelmi
királyi Magyarország szétdarabolása,
a forradalmak és az ellenforradalom - alapveto
változást hoztak a közgondolkodásban,
a közkultúrában. Ennek a változásnak
egyik lecsapódása az a politikai felhangú
elégikus költészet, amely sok rokonságot
mutat korábbi hasonló történeti
helyzetekkel. Ezt az érzést, ezt a hangulatot
ragadja meg sikeresen az ún. Székely himnusz.
|
A Regnum Marianum allegóriája Magyarország
és Erdély címerével. Az ország
romlása miatt érzett fájdalmában
két férfi könyörög Máriához
segítségért: a. bal oldali férfi
a királyi Magyarországot, a jobb oldali
Erdélyt jelképezi. 18. század közepe,
ismeretlen magyarországi festo muve.
A 168 óra címu újság
1990-ben közreadta a Csanády-örökösök
levelét, akik egy mellékelt másolatban
közölték az ún. hiteles szöveget
és partitúrát - az 1940-es Rózsavölgyi-féle
kiadás alapján.
|