A DINAMÓ SZÜLETÉSE

Németh József
Budapesti Mûszaki Egyetem

A kísérletezõ tanár

Jedlik Ányos 1822-ben a Bencés Rend gyõri gimnáziumának tanára lett. Kezdetben magyart, történelmet és latint tanított, s 1825 õszén került a fizika tanszékre. Évek óta készült erre a pillanatra. Sok mûszert megjavított, s nem egyet maga csinált. Sikerült összeállítania egy leydeni palackot, vásárolt egy Volta-oszlopot. Feljegyzései alapján megállapítható, hogy ismerte kora természettudományos szakirodalmát. Kísérletei közben többször gondolt arra - ahogy fennmaradt jegyzeteiben leírta - hogyan lehetne állandó villamos áramot elõállítani.

Oersted dán fizikus tanulmánya - melyben a galvánáram mágnestûre gyakorolt hatását írta le - hamarosan eljutott a gyõri tanárhoz Jedlik Ányoshoz is. E mellett ismerte Volta, Ampère, Ohm kísérleteit. Nem csodálatos? A 19. század elsõ negyedének végén egy gyõri szerzetes tanár mindent tud a kortárs fizikáról. Kísérletekbe kezdett. Azt szerette volna elérni, hogy az árammal átjárt tekercs egy másik körül forogni kezdjen.

Sok évtízed múlva 1886. február 18-án Heller Ágost (1843-1902) fizikushoz írt levelében Jedlik Ányos ábrákon mutatta be, hogy milyen forgókészülékekre gondolt. Jedlik zsenialitását mutatja, ez nem is egy találmány, hanem találmányok sora. Ugyanis három variációt dolgozott ki. Az egyikben a multiplikátor-tekercs áll, benne forog az elektromágnes (lásd 408. oldal). A másikban áll az elektromágnes és forog körülötte a multiplikátor-tekercs. Jedlik harmadik elképzelése az volt, hogy a multiplikátort elektromágnes helyettesíti, s az egyik elektromágnes forog a másik szilárdan álló elektromágnes felett. A Bencés Rend gimnáziumának szertárában e harmadik felismerés szerint megépített készülék forgott.

S mikor? ?Midõn az imént tárgyalt villamdelejes forgó mozgásokra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetû villamdelejes készülékeknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérleteknek leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy egyes természettani munkákban látni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemrõl azon véleményben voltam, hogy a l e í r t v i l l a m d e l e j e s k é s z ü l é k n e k é s h a s z n á l a t i m ó d j u k b a n a f e l t a l á l ó j a é n v a g y o k. "

Az elsõségért õ sohasem harcolt. Ebben a már többször idézett levélben errõl így írt: ?mint kezdõ természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval elõbb ismeretesek s némely természettani könyvben már közzé is voltak téve, de nekem még nem volt idõm és alkalmam azokról tudomást szerezni".

?Nem tudom, bámuljam-e vagy kárhoztassam ezt a páratlan szerénységet?" - mondta Eötvös Loránd 1897. május 9-én a Magyar Tudományos Akadémia közgyûlésén, - "Jedlik Ányos emlékezete" címû elõadásában.

A villanydelejes forgony az elektrotechnika fejlõdését két új elemmel gazdagította: az acélmágnes helyett alkalmazott elektromágnessel, valamint a higanyvályus kommutátorral. Kellõen dokumentálható, hogy az elsõ tisztán elektromágneses kölcsönhatás alapján mûködõ kommutátoros forgókészüléket Jedlik Ányos alkotta meg.

A gyõri kísérletezõ korszak még egy felfedezést hozott, a savanyúvíz elõállító gép megszerkesztését, majd 1831-ben - Pásztéry András halála után - a Pozsonyi Királyi Akadémia fizika tanára lett, s 1838-tól mint vendégtanár adta elõ a fizika néhány fejezetét ?villanymágnesi tünemények" címmel a pesti Tudományegyetemen.

Budapesti professzor

1840. március 10-én letette az esküt a pesti Tudományegyetem magisztrátusa elõtt s megtartotta székfoglaló elõadását. Új korszak vette kezdetét Jedlik Ányos tanári pályáján. 1846. július 25-én a bölcsészeti kar - ahol a természettudományi tárgyakat is tanították - dékánjává választotta. Ezt is szolgálatnak tekintette: ?Aki a kar jogaiban és kedvezményeiben részesül, részesüljön annak elviselendõ terheiben is." Hivatali teendõi nem tántorították el az oktatástól, a kísérletezéstõl. 1844-ben amikor az Országgyûlés a közoktatás nyelvévé a magyart tette, Jedlik a korábban szokásos latin nyelvû elõadását azonnal magyarul tartotta: ?legelõször is honi nyelven szólítom Önöket, hogy élvezhessék azt az örömöt, amelyet minden hazát szeretõ magyarnak éreznie kell."

A dinamó születése

1850-ben saját költségén megjelentette: ?Természettan elemei" címû könyvének elsõ kötetét. 1845-1850 között írt tudományos dolgozatait a Tudományos Akadémia 200 arannyal jutalmazta. Jól ismerte a galvánelemek gyengeségének okait, s a Bunsen-elem módosításából megalkotta a Jedlik-elemet. Az 1855-ös párizsi világkiállításon - habár a rossz csomagolás miatt majd mindegyik tönkre ment - a bíráló bizottság bronz-éremmel jutalmazta Jedlik e találmányát. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Székfoglaló elõadását 1859-ben ?A villanytelepek egész mûködésének meghatározása" címmel tartotta.

Jedliket - mindezek mellett - régóta foglalkoztatta, hogyan lehetne az akkor ismert egyenáramú generátorokat tökéletesíteni. A forgó mozgás elvét - mint korábban errõl szóltunk gyõri tanársága idején a gyakorlatban már megvalósította. Ennek ismeretében fogalmazta meg a dinamóelvet Jedlik másik, joggal mondható korszakalkotó felismerését. Felismerte, hogy az elektromágnes vasmagjában valami csekély mágnesség visszamarad az áramforrás kikapcsolása után is, amely elegendõ az áram indukálásához. Ezt vezette az elektromágnes tekercseibe,

Az egysarki mótor és villamindító tervezete, 1858-59.

amely a vasmagokat erõsebben mágnesezi, ennél fogva erõsebb elektromos áram indukálódik. E folyamat mindaddig folytatódik ameddig egy viszonylag állandó erõsségû áramot nem hoz létre a gép. Tulajdonképpen ezzel a felfedezésével az öngerjesztéses dinamó elvét fedezte fel. Ezen elven mûködõ gépét 1861-ben írta be az egyetem fizika szertárának naplójába. ?Egysarki villamindító (Unipolar Inductor). Kigondolva lõn Jedlik Ányos által. Beszerzés ideje: 1861." A géphez csatolt leírás Jedlik kézírása. Ezzel tényszerûen bizonyítható, hogy legalább 6 évvel megelõzte W. Siemenst. Volta halálának 100. évfordulóján 1937-ben az olaszországi Comóban rendezett ünnepségen bemutatták Jedlik Ányos dinamóját is. Foglalkozott a fényelhajlással. Megszerkesztette saját dinamójával hajtott osztógépét, s csöves villamszedõi az 1873-as bécsi világkiállítás szenzációjához tartoztak.

Epilógus

Hosszú termékeny élete folyamán hetvenöt részben vagy teljesen megvalósított találmánya, felfedezése volt, amelyet negyven cikkben, tanulmányban tárt a világ elé.

Ki volt õ? Tudós? Feltaláló? Idõtöltõ kísérleteket végzõ s a természet titkait kutató tanár? Talán mindegyik. A 19. századot átívelõ szellemóriás, az elektromosság századában. Termékeny, gazdag élete 1895. december 13-án zárult le. Tomboló hóviharban Eötvös Loránd e szavakkal helyezte el sírján a Tudományos Akadémia koszorúját: ?Közöttünk már csak emléke él tovább, nem mint szellemóriásé, akit csak bámulni tudnánk, hanem mint úttörõ munkásé, akit követhetünk."