Asboth Oszkár és helikoptere

1891. március 31-én született Pankotán. Iskolába Aradra járt. Különösen az elsõ világháború idején foglalkozott sokat a helikopter gondolatával, amikor a tüzérfigyelésre használt, hidrogénnel történt sárkányballonok mûködése egyre nehezebbé vált. Ekkor a magyar Petróczy István és Kármán Tódor, késõbb pedig õ is csatlakozva hozzájuk, együtt foglalkoztak a benzinmotorral hajtott, kötött helikopter szerkesztésével. E szerkezet stabilitását azonban nem sikerült megoldaniuk. Asboth Oszkár nem elégedett meg a kötött helikopter nyújtotta eredményekkel, és több mint tíz évnyi kísérletezés után elkészítette 120 lóerõs helikopterét, ami kilenchengeres motorjával helybõl, merõlegesen fel tudott emelkedni. Az AH-1 nevet viselõ jármû 1928. szeptember 9-én emelkedett a magasba. A kísérlet remekül sikerült, s még számos eredményes repülést tudtak bonyolítani a géppel. Asboth munkatársai: Hosszú István pilóta 87, Víg Mihály mûvezetõ 95 alkalommal emelkedett a magasba. Az összesen 192 kísérleti repülés alatt Asboth négy helikoptertípusa 29 órát töltött a levegõben. A legnagyobb magasság 30-50m volt csak azért, mert a kényszerleszállás lehetõsége még nem volt megoldva.

Az elsõ helikopter

A gimnáziumi évek alatt sokat olvasta Verne: Hódító Robur c. könyvét, melynek hatására Õ is gondolkozni kezdett egy repülõ szerkezet megépítésén. Iskolatársa és barátja Heller Gyula volt ebben nagy segítségre. A fáskamrát ki is nevezték kísérleti laboratóriumnak, és készítettek egy légcsavart, majd egy modellt építettek, amit gumimotorral felszerelve próbáltak felrepíteni. A gép az udvaron tett kísérlet során a fiúk magasra tartott kezébõl elengedve siklórepüléssel jó darabig szállt, majd az orrára billenve földet ért. A diákévek teltek, de Oszkár sem a kísérletezést, sem a modellezést nem hagyta abba. Sokat és szépen rajzolt, festõmûvésznek készült, na és repülõgép-vezetõnek. Amikor apja a terveirõl kérdezte, nagy természetességgel felelte, hogy megépíti az álmodott gépet.
Apja helyeselte fia szándékát. Miután a diákévek elmúltak, mérnöknek készült, de korábbi tervérõl akkor sem mondott le. Az autómobil akkor már nem számított újdonságnak, a katonatisztek, orvosok többsége rendelkezett is vele. Egyre többet lehetett hallani a Wright testvérek rekordjairól is, akik 1904 augusztusában már ketten is repültek egy gépen, és egy évvel késõbb 38 perc alatt 39 km-t tettek meg. Igen, de az amerikaiaknak van pénzük, õ pedig hiába kért támogatást az éjszakánként százezreket elkártyázó földesuraktól, csak nevettek rajta, mikor repülõgép-kísérleteirõl hallottak. Ám az egyik kárpitos mester, aki örökséghez jutott, tudott neki némi pénzt adni, és felajánlotta mûhelye berendezését is. Asboth Oszkár pedig légcsavarokat, fém alkatrészeket és huzalokat rendelt Párizsból, és hozzálátott a munkához. Sokan figyelték kísérletét, voltak kik tiltakoztak az õrült terv ellen.

Amikor elkészült a gép, nagy izgalommal készült a kipróbálására. Az elsõ utas egy homokzsák volt, de késõbb már maga Asboth is beült a gépbe, ami néhány perc erejéig valóban repült.
Egy békés délutánon, amikor épp otthon olvasgatott, Heller Gyula gyerekkori barátja kopogtatott idegesen ajtaján.
- Gyere gyorsan! Nézd mi történt!
Rohantak is gyorsan a repülõtérre, ahol a kis gép összetörve hevert a gyepen.
- Mi történt? - kérdezte rémülten Oszkár.
Hamarosan megtudta. A bérelt hangárt, és a hozzá tartozó területet a város vezetõsége - véletlenül vagy szándékosan - másnak adta bérbe, s Õt elfelejtették (?) errõl értesíteni. Az új bérlõ kiüríttette a hangárt, hosszú évek kemény munkáját semmisítve meg ezzel.

Sok-sok évvel késõbb, amikor már elkészült az igazi helikopter, és Asboth Oszkár mögött küzdelmes, ám sikeres élet állott, könyvet írt munkájáról Az elsõ helikopter címmel. Ebben így írta le e gyászos aradi esetet: "...egy világ omlott össze...a sok munka, verejtékes fáradozás, íme...aprófa ... sírva fakadtam...kis gépem roncsára borultam és zokogtam."