SZÓZAT
Hazádnak rendületlenul Légy híve, oh magyar, Bölcsod az 's majdan sírod is, Melly ápol 's eltakar. A' nagy világon e' kivul Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors' keze, Itt élned, halnod kell. Ez a' föld, mellyen annyiszor Apáid' vére folyt; Ez, mellyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a' hos Árpádnak hadai, Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, 'S elhulltanak legjobbjaink A' hosszu harcz alatt. És annyi balszerencse közt, Olly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e' hazán 'S népek' hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: "Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált!" Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, 'S keservben annyi hu kebel Szakadt meg a' honért. Az nem lehet, hogy ész, ero, És olly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.	Vörösmarty Mihály portréja A Szózat kórus eloadásában
	Még joni kell, még joni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek' ajakán. Vagy joni fog, ha joni kell, A' nagyszeru halál, Hol a' temetkezés fölött Egy ország vérben áll. 'S a' sírt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körul, 'S az ember' millióinak Szemében gyászköny ül. Légy híve rendületlenul Hazádnak, oh magyar, Ez éltetod 's ha elbukál, Hantjával ez takar. A' nagy világon e' kivul Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors' keze, Itt élned, halnod kell.

Talán nem kell fejtegetnünk, hogy Vörösmarty költeménye mennyire "eltalálta" az akkori közhangulatot, a kor- és a népszellemet. Versét, mely egy naptár révén a népi közönséghez is eljutott, hamarosan széltében emlegették, szavalták, idézték, sot 1839. 11. 02-tol énekelték is.

Egressy Béni szerezte ekkor az "elso" dallamát, valamire való fáklyászene, hazafias szerenád nem lehetett meg nélküle. 1841-ben az Akadémia gyulésén Pulszky Ferenc "nemzeti dallá vált Szózat"- ról beszél, a következo évben Deák Ferenc méltatja, majd Kossuth jelenti ki a Pesti Hírlapban: "Szózata máris nemzeti himnusszá vált." (Adalék a nemzeti önismerethez) 1843 januárjában Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot ír ki. A "húsz arany pályadíjt a legjobb népmelódiáért" huszonkét pályamu közül Egressy Béni újabb feldolgozása nyeri el.

Bár a Kisfaludy Társaságnak voltak olyan aspirációi, hogy akár ezt, akár egy másik Vörösmarty-muvet (Himnusz) minosítsenek nemzeti himnusszá, a Gotterhaltét nem lehetett sem ekkor, sem késobb háttérbe szorítani. A közönség még sokáig a Szózatot tekinti nemzeti himnusznak, ezt énekelte a szabadságharc csatáiban, ezt az önkényuralmi tüntetéseken - s bár Vörösmarty temetésén nem lehetett megszólaltatni, Széchenyi temetésekor nyolcvanezren zúgták. Hivatalossá soha nem lett, lassú háttérbe szorulását a Himnusszal szemben részben a politikai viszonyok konszolidációja, részben pedig nehezebb eloadásmódja okozta.
Ez a háttérbe szorulás ugyan nem jelent eltunést - a fontosabb ünnepeken mindketto szerepel, de végül Kölcsey muve lett törvényes jelképpé.
A Szózat aktív közéleti szerepvállalást igényel, áldozatos döntést - olyan konfliktushelyzetet állít fel, amely nem turi az alternatívát: csak egyféle választ enged, amelyet már a kortárs Arany is olyan fontosnak tartott, hogy egész költeményt szentelt ennek: "rendületlenül".