Ahogy a gyerekek látják

Dr. Acsai Irén exkluzív

A Mikulással kezdõdik a tél és a legszebb ünnepek. Szent Miklós legendája mesévé, õ maga mesehõssé változott. Így lett a valóságból szimbólum. A szeretet, az adakozás és ajándékozás örömének szimbóluma.
Mint minden szimbólum, ez is a lélek õsi, archaikus mélységeibõl táplálkozik. Jutalmazó - de ugyanakkor (fõleg a Krampusz segítségével) büntetõ szerepe is van, hiszen a gyerek jó vagy rossz viselkedése szerint adja az ajándékot vagy a virgácsot. Rendkívül alkalmas tehát a szülõi szerep szimbolikus megjelenítésére. Ezért fordulhat elõ, hogy fõleg a kisgyermekek sokszor megijednek, vagy félhetnek is a Mikulástól.

Sok szülõ gondolhatja ezért, hogy fölösleges a "Mikulás-mese", és túl korán (és feleslegesen) "világosítja fel" gyermekét. A csodák kora úgyis hamar véget ér, nem kell siettetnünk valamiféle rosszul értelmezett nevelési divat kedvéért.

A mese egyidõs az emberiséggel, és szerepe az emberi fejlõdésben pótolhatatlan. A mítosz, a legenda és a népmese ugyanis az az irodalmi mûfaj, ami a gyerekek konkrét gondolkodásához a legegyszerûbb és legérthetõbb módon közvetíti a világ megismerését és az emberi kapcsolatokban való eligazodás lehetõségét.

A kisgyermek érzelmein keresztül igazodik el a számára túl bonyolult világban. A mesehõsök érthetõek: vagy jók, vagy rosszak. A mesékben is találkoznak a gyerekek a félelemmel: a gonosz boszorkánnyal, az óriással, a hétfejû sárkánnyal, de épp ezért könnyû választani a jót, és elutasítani a rosszat. A jók elnyerik jutalmukat, a rosszak – még ha átmenetileg felül kerekednek is - elnyerik méltó büntetésüket. A gyermek ezen a szimbolikus úton azonosul a hõsökkel, mert azok számára vonzó életcélokat valósítanak meg.

A mese így tehát az a spirituális felfedezõ út, ami úgy tárja fel az életet, ahogy lelkünk látja vagy érzi, vagy érleli magában. Ezért nem kell félnünk attól, hogy gyermekünk átéli a félelmet, szorongást, féltékenységet, haragot, mert ezen az indirekt úton tanulja meg a világban való eligazodást. A mesehõsök "bõrébe bújva" õ maga is hõssé válik, átéli a dicsõséget, legyõzi a sárkányt, (saját félelmeit és szorongásait), elnyeri a fele királyságot és a legszebb királylány kezét.

A gyermeki fantáziákban minden megtörténhet, mert itt minden kívánságuk, vágyuk teljesül, és feledteti velük kicsinységüket, védtelenségüket, gyengeségüket. Ez a gyermeki "kettõs tudat", a mindenhatóság érzése (az legyek ami akarok), a valódi felnõtté válást, az életcélok megfogalmazását teszi lehetõvé számára.
A mese soha sem hazudik: megmutatja a nehéz utat a sötét erdõn keresztül, ami tele van szörnyekkel és veszélyekkel, és csak valódi harc árán (önmagunkkal való megküzdés árán) tudunk gyõztesen megbirkózni vele. Csak akkor érhetjük el céljainkat, teljesülhetnek vágyaink, ha ezt a hosszú és nehéz utat meg tudjuk tenni. De akkor igazi hõsökké válunk, és ez az igazi jutalom, amit a gyermek saját erõfeszítésének eredményeként ismer meg, és válik "belülrõl jóvá", mert a választás szabadságát és a döntés jogát is megadja neki. Így válik minden mese, a Mikulás mese is a gyermeki fejlõdés pótolhatatlan nevelési eszközévé.