GYES-neurózis

A 0-3 éves és 3-6 éves kor a legszebb idõszak a kisgyermek, az édesanya, a család életében. A család megszületése, a családtagok egymásra találása, a családtagok funkcióinak, a családban betöltött szerepének kialakítása jórészt erre az idõszakra esik.
Mint védõnõk, jól ismerjük ennek az életkornak legfontosabb gondozási, nevelési feladatait. A születéskor kialakuló szoros anya-gyermek kapcsolat - perszonálunió - amely a gondozás, szeretetteljes törõdés során még inkább elmélyül, egy életre szólóan bizakodó, derûs emberré teheti a kisgyermeket. A ringatás, az ölelés, simogatás, énekelgetés - ami mélyen minden anya szívében, lelkében be van írva - boldoggá, kiegyensúlyozottá teszi a gyermeket. Az agykutatók csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel, hogy a csecsemõ ritmikus mozgatásának, ringatásának milyen fontos, stimuláló hatása van az agy fejlõdésére. Kisarkítva azt is mondhatnánk: Anyák, simogassátok sokat gyermekeiteket, ha azt akarjátok, hogy boldog, értelmes felnõttekké váljanak! Az anyák többsége ezt felszólítás nélkül is jól tudja, s tudták ezt a régi idõkben is, nem véletlenül találunk a föld különbözõ pontjain a csecsemõk fektetésére szolgáló bölcsõszerû, ringatható fekhelyeket, s sok helyütt az asszonyok még ma is magukra kötve hordozzák csecsemõiket.
A nõk többségének örömteli tevékenység a csecsemõvel való törõdés, gondoskodás. Azt is tudjuk azonban, hogy néhány esetben elmúlik ez a kezdeti öröm, s különbözõ okok miatt fáradtság, levertség, ingerlékenység lesz úrrá az anyán.
Létezik-e valójában ez a jelenség? Ha igen, akkor honnan fakad, s mit tehetünk ellen mi, védõnõk?
A GYES-neurózis - ahogyan hazánkban ezt a jelenséget nevezzük - létezése megosztja a közvéleményt, de sajnos még a szakembereket is. Sokan úgy gondolják - s e véleményüknek gyakran hangot is adnak - , hogy a mai anyáknak már semmi sem jó, mindenük megvan, lsd. papírpelenka, bébiétel és még sorolhatnánk, mégis nyafognak, unatkoznak otthon, jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak. Ez a felületes szemlélõ sokszor irigykedõ, mindenesetre megpecsételõ véleménye ezekrõl az anyákról. Ugyanakkor a szakemberek - ha nem elõítéletesek - jól ismerik és értelmezik ezt a betegséget. Valós szenvedésnek, vallós állapotnak fogadják el az asszony helyzetét, s így tudnak segíteni rajta. Hisz segítségre és nem elitélésre szorul az ilyen anya. Megdöbbentõ, hogy mennyire természetesnek vesszük a neurózis több formáját, ugyanakkor a GYES - neurózis ma még pejoratív jelentésû. A stressz, a kimerültség, a pánikbetegség, a menedzserbetegség társadalmilag elfogadott, s mindegyiknek van magyarázata. A nyugati világban általánosan elfogadott az un. Háziasszony syndroma v. Zöld özvegy betegség; a viszonylag jómódban élõ, dolgozni nem járó, napjaik részét otthon töltõ háziasszonyok betegsége. Nekik azonban számtalan lehetõségük van - karitatív, jótékonysági munkák, klubélet stb. - hogy hasznossá, maguk számára is értékessé tegyék az életüket.
Mik a jellemzõi a GYES-neurózisnak?
" fokozatosan alakul ki, s a fennálló problémák talaján egyre mélyül
" nem egy egységes kórkép, inkább jelenség
" a negatív élmények felerosödése, csalódások, kudarcok, meg nem oldott problémák felgyülemlése (házastársi+gyermeknevelési+egészségügyi+mentálhigiénés gondok stb.)
Milyen tünetei vannak a GYES-neurózisnak?
Kezdetben idegesség, ingerlékenység. Jellemzo tünet: a gyermeksírás, mint idegesítõ faktor! Szomatikus tünetek is megjelennek, gyakori vagy állandósult gyomor, illetve fejfájásra panaszkodik az anya. Itt kell kiemelnünk a körzeti orvos - védõnõ kapcsolatát, ahol a kölcsönös tájékoztatással elkerülhetõ ilyen esetekben a felületi, tüneti gyógyszerelés esetleges gyógyszerfüggõség kialakulása. Késõbb depresszió, sivárság, közöny, szorongásos tünetek, félelmek jelentkeznek. A félelmek közül jellemzõ: az egyedülléttõl, illetve a gyermektõl való egyedülléttõl való félelem. Ez utóbbi esetben akár kényszergondolatok is kialakulhatnak az anyában: mi lesz, ha leejtem? mi lesz, ha késsel bántom a gyermekemet? (Ez utóbbi tünet jelentkezésekor feltétlenül küldjük szakemberhez az anyát!) A GYES-neurózis kialakulásának hátterében igen gyakran perfektionizmus, tökéletességre való törekvés húzódik meg. (Tökéletes anyává, tökéletes háziasszonnyá kell válnom)
Hogyan fogalmazzák meg az anyák felénk ezeket az érzéseiket?
" Az elismerés, megbecsültség érzésének hiánya
" "Mókuskerék" effektus
" Minden nap egyforma
" Nem bírok a gyerekeimmel
" Egyedül vagyok, mindent nekem kell elvégeznem
" A férjem elhanyagol, nincs ideje se rám, se a gyerekeire
" Nem látom értelmét a munkámnak
" Nincs kedvem leülni, és játszani a gyerekeimmel
" Elvárják tõlem, (férj, tágabb család, szomszédok, az egész társadalom) hogy örüljek, amiért itthon lehetek a gyerekeimmel, de engem ez már idegesít, nem elégít ki.
" Szeretnék már valami mást is kezdeni az életemmel
" Unom, hogy mindig ugyanazt kell csinálnom
" Úgy érzem, hogy nem vagyok jó anya, jó feleség
" Talán valami más területen kellene sikerélményt szereznem
" Lassan már nem is érzem nõnek magam; elhízottnak, rendetlennek látom magamat
" Sehova nem járok, lassan már értelmesen beszélni is elfelejtek, hisz egész nap a gyerekeimmel vagyok itthon ...
Ugye mindannyiunknak ismerõsek ezek a gondolatok? Mit tegyünk, ha ezeket halljuk?
Semmi esetre sem menjünk tovább! Ki kell tudnunk éreznünk ezekbõl a mondatokból, hogy baj van, ez az asszony szenved. Hogy jogos-e vagy jogtalan ennek a asszonynak a szenvedése, azt nem mi vagyunk hivatottak eldönteni. Mindenképpen van alapjuk az ilyen gondolatoknak; több gyermek nevelése esetén az évek óta tartó fizikai, idegi megterhelés már magában is kiválthatja a tüneteket. El kell tudni fogadni azt, hogy o most így látja a helyzetét, családját, gyermekeit, önmagát. (Még akkor is, ha úgy gondoljuk szívesen cserélnénk vele: "járná o inkább a körzetet a tûzõ napon, majd megbecsülné jobban az életét", ha tudná, hogy más mennyivel rosszabb körülmény között él...") Akkor tudunk csak segíteni neki, ha azt tudjuk mondani õszintén: "Nagyon nehéz lehet most neked". Ez egy olyan mondat, amit a legtöbb ember nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem kap meg mástól. Pedig ez egy "varázsmondat", amivel gyógyítani lehet. Megnyitja az utat a másik ember lelkéhez, ugyanakkor együttérzésérõl is biztosítja. Az anyák nagyon hálásak, ha elmondhatják problémáikat a védõnõknek. Sokszor már ennyi is elég!
Mit tehet a védõnõ?
" Legfontosabb: legyen ideje, szíve és füle a gondozottai számára. Vegye észre a problémát, legyen bátorsága, bölcsessége, képzettsége szóbahozni azt, s ne rögtön egy "jó pszichológus" névjegykártyáját nyomja a kétségbeesett anya kezébe. (Képzettség alatt empátiás készséget, fejlett kommunikációs készséget, a segítõ beszélgetés elméleti és gyakorlati tudását, széles szakmai, mentálhigiénés látókört értve.)
" A segítõ beszélgetés során - amelyet minden védõnõ elsajátíthat, s állandóan fejleszthet - sok probléma megoldódhat, s kiderülhet az is, hogy további szakember segítségére van szükség. Ilyen lehet például gyermeknevelési probléma, felismert idegrendszeri, pszichés probléma, házastársi konfliktus. Ekkor - s csak ekkor - megfelelõ helyre kell irányítanunk a családot; nevelési tanácsadó, pszichológus, pszichiáter, s nem utolsó sorban családterápia, ami a család egészét átfogva tud segíteni. Jó ha ezek az elérhetõségek, címek, telefonszámok mind a védõnõi táskában, mind pedig a tanácsadó várójában jól látható helyen megtalálhatók!
" Fontos, hogy a GYES-neurózissal küszködõ anyát gyakrabban látogassuk, keressünk alkalmat a pozitív megerõsítésre.
" Mint az elõbbiekben már szó volt róla a gyermekneveléssel kapcsolatos kudarcérzések gyakoriak a GYES-neurózis (sõt a nõi alkoholizmus!) kialakulásainak okai között, ezért ajánlhatunk ilyen témájú könyveket is. Kiemelkedõk e téren az alábbi munkák:
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülõ (Gondolat, 1994.)
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek (Park, 1990.)
Dr. James Dobson: Az akaratos gyerek (KIA 1996.)
Bruno Bettelheim: A mese bûvölete és a bontakozó gyermeki lélek (Gondolat, 1988.)
o A GYES-neurózis alapvetõ problémája a bezártság. Támogassunk ezért minden olyan lehetõséget, ami által az anya kikapcsolódhat: négy-hat órás munkavállalás, hetente egy-két óra kimozdulás gyermek nélkül otthonról - ez lehet baráti társaság, de lehet pl. GYES-en lévõ édesanyák klubja is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a Kismama-klubok, az Asszony-klubok fontosságát, amelyek mintegy önsegítõ csoportok hatalmas ûrt képesek betölteni az anyák életében. A védõnõnek érdemes ezek létrehozásában fáradoznia, hisz ezzel saját egészségnevelõ munkáját, prevenciós tevékenységét, gondozottaival való kapcsolatát tudja sokszorosan megerõsíteni, meghatványozni. A szervezésbe fektetett energia a tapasztalatok alapján többszörösen megtérül. A pályakezdõ védõnõnek is jó bemutatkozás, ha területén már a munkája kezdetén valami pluszt is tud adni gondozottainak. Gyakorlatból tudom hogy még a legkisebb faluban is van egy-két asszony, aki szívesen összejön szülésfelkészítés, terhes torna, asszonyklub címén egy kis beszélgetés kedvéért.
o GYES-neurózis esetén a szorongás, félelem igen nagy. Ezt még fokozza az is, hogy nem mernek errõl beszélni, és azt hiszik, hogy csak náluk fordul elõ ilyesmi. Számomra nagy élmény volt, amikor beszéltem valakinek arról, hogy a gyermek bántalmazásától (konkrétan a késsel való bántalmazástól) való félelem a GYES idõszaka alatt fordulhat egy anya életében. Az asszony a beszélgetés után hatalmasan megkönnyebbült és elmondta, hogy o is szenved ilyen gondolatoktól. Már az is gyógyította õt, hogy beszélhetett errõl, és megtudhatta, hogy más "normális" embernél is elõfordul ilyen.
o GYES-neurózis szempontjából is kiemelten kell foglalkoznunk a gyermeküket egyedül nevelõ, a nem kívánt gyermeket nevelõ, illetve az egészségkárosodott gyermeket nevelõ anyákkal. A bezártság, szorongás, félelem náluk reálisabb alapokon nyugszik, ezért fokozottabb törõdést, segítést igényelnek.


Összegzés
A GYES-neurózis létezõ jelenség. Nem egyes anyák alkalmatlan voltából fakad, sok tényezõ együtthatása eredményezheti. Megelõzésében és felismerésében, s némiképp "kezelésében" is nekünk védõnõknek nagy lehetõségünk, feladatunk van.

Szabóné Kármán Judit
Védono, mentálhigiénés szakember, óraadó tanár