A szív kapuja !

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

- Mert én nõ vagyok - válaszolta az asszony. - Ezt nem értem! - mondja a kisfiú - És ezt soha nem is fogod megérteni ....-válaszolta gyermekét átölelve az anya. Késõbb megkérdezte a fiúcska az édesapját is. - Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? - Minden nõ ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt. A fiúcska felnõtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak idöközönként a nõk. Egyszer megkérdezte a Legfelsöbb Hatalmat. - Mondd Atyám, miért sírnak a nõk olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: Amikor a nõt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erõssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belsõ erõt adtam neki, ami lehetõvé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha gyermek õt mélyen megbántotta. Oly erõt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nõ érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belõlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nõ szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az õ formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nõ szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.